Baba és Manyika múlt vasárnap helyet kapott volna egy Ausztriába induló társasútra. Negyven valahány macskát vittek ki ottani állatvédőkhöz. Voltak köztük pár napos cumisok, frissiben befogottak, előző nap oltottak, az Illatosról akkor kihozottak. Aligha volt bármelyiknek útlevele, mikrochipje.
Nem adtam a kicsiket, mert féltem, hogy összeszednek valami fertőzést. Sajnos azóta már tudjuk, hogy a fertőzés bennük volt.
A kijutott macskáknak hihetetlen szerencséjük volt. Ha elengedem a kicsiket, mostanra vajon hányan halottak vagy haldokolnak parvoban?
Mert a karantén a fertőződés után szart se ér.
És egyszer a szerencse is elfogy. Akkor majd maradnak a könnyek.
És a lelkiismeretfurdalás.
Meg a felelősség.
Már ha megértik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése